A TÁMOP 3.1.4-es pályázat keretében már második alkalommal nyílt lehetőségünk erdei iskola keretében bővíteni természettudományos ismereteinket. Tavaly a közeli Magas-Bakony volt a vizsgálat tárgya, míg az idén a Balaton-felvidéket céloztuk meg. Ez is a Bakony, de mennyivel másabb!
A kanyargós utazás után délután mindjárt bejárhattuk az Öreg bükk tanösvényt, melynek névadója egy elszáradt, villámcsapásos faóriás. Itt megismerkedtünk a környék állat- és növényvilágával. Este vadlesen meresztgettük szemeinket. Szerencsére, nem hiába.
A második napon Tihanyba látogattunk. Az égiek nem minden tervünket támogatták, így az eső miatt csak a Levendula ház, az apátság és a Belső-tó volt a programban. A többit elmosta az eső. Mi azért így is jól éreztük magunkat. Este a vadgazdálkodásról hallhattunk előadást, s olvashattuk a nyomokat, s légpuskával gyakorolhattuk a célba lövést. Ha Szücs Gabi bácsi ezt látta volna!
A harmadik napon ismét autóbuszra pattantunk, magunkhoz vettük – hamuban sült pogácsa híján – az élelmiszercsomagunkat, s elkezdtük a felfedezéseket. Elsőként a Hegyestű geológiai bemutatóhelyet látogattuk meg. Nehéz leírni, ezt látni kell. Szentbékkállánál elcsodálkoztunk a hatalmas sziklákon, no és kipróbáltuk az Ingókövet. Igazi bátorságpróba volt ez. Utunk során friss vizet merítettünk a Kékkúti forrásból, megtekintettük a Salföldi majort, majd lovas kocsival kolostorrom nézőbe mentünk. A romok után visszatértünk a városba, konkrétan Tapolcára. Itt a belvárosban tettünk rövid sétát. Mivel estére még mindig volt energiánk, a felhős ég helyett elméletben szemléltük a csillagos égboltot.
A negyedik nap a gyalogtúráé volt. Jó hosszan jártuk az erdei ösvényeket, míg végül elérkeztünk Kinizsi Pál nagyvázsonyi várához. Útközben itt is találkoztunk forrással és kolostorromokkal. Ez egy ilyen vidék. Nagyvázsonyban először beálltunk kovácsinasnak, majd a lovagi játék résztvevőinek. A várjáték után még megnéztünk néhány múzeumot (néprajzi és posta), majd lovas kocsival tértünk vissza az erdei iskolához. Este jöttek a méhek. Vagyis előadást hallgathattunk a mézről, melyből kóstolót is kaptunk. Nagy sikere volt a méhészfelszereléseknek. Beöltözött társaink láttán hinni kezdtünk az UFÓK létezésében.
A búcsúzás napján kézműveskedéssel töltöttük a délelőttöt. Kedvencünk a nemez tulipán volt. Megnéztük az élménytermet is, ez egy interaktív foglalkoztató. Vidám hangulatban, játékosan telt el az idő. Kísérőink nehéz helyzetben voltak a tábor értékelésénél, hisz amerre jártunk, mindenki megdicsért bennünket. Hazafelé sokan csukott szemmel ismételték át a héten hallottakat, bár néhány rosszmájú táborozó szerint egyszerűen csak elszundítottak.
Fárasztó, de gazdag öt napot töltöttünk távol a családunktól. Jó volt ismét magunkhoz ölelni szeretteinket, ahogy jó emlékezni ezekre a szép napokra is.
