Ballagás

 

 

Rendhagyó módon búcsúzhatott idén az iskolától a nyolcadik évfolyam. Sokáig vártunk bizonytalanul a hírre, lehet-e ballagásunk. Néhány hónapja még nem gondoltuk, hogy ilyen fontossá válik, hogy elbúcsúzhassunk az iskolától. Három hónapot töltöttünk otthon, de néhány hét után már szívesen visszajöttünk volna az iskolába. Nehéz ma így búcsúzni, hogy az utolsó hónapokat nem tölthettük együtt. Az otthon töltött hónapok során sok emléket idéztünk fel, melyeket mindig őrzünk majd. Búcsúzunk Tanárainktól, akik nap, mint nap újra bíztak benne, hogy okosabbak, szorgalmasabbak és megfontoltabbak leszünk, mint tegnap voltunk. Segítettek bennünket. Jelen voltak minden hibánknál, tévedésünknél; de örömeinkben, sikereinkben is osztoztak velünk. Köszönjük munkájukat!

“A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság és a kalitkája az emberi szív.”

Maurice Maeterlinck

Év vége

Tisztelt Szülők, kedves Gyerekek!

 

Végre elmúlt, ennek is vége,

Az iskola udvara üresen áll.

 

Olvasható e dalszöveg a búcsúzó nyolcadikosok tablóján. Furcsa, nehéz, kihívásokkal teli időszakon vagyunk túl. Bár hat és fél hónapig a megszokott rendben ment az oktatás és mellette párhuzamosan a személyre ható nevelés, mégis az utóbbi három hónap szabálytalansága oly furcsa értelmet adott az egész tanévnek. Túl korán vált üressé az iskola, nemcsak az udvara, a közösségi terek és, sajnos, a munkahelyek egy része is. Szenvedett a világ, az ország, a felnőttek. A gyerekek kevés dolgot fogtak fel a veszélyessé vált valóságból. Ők többségében – és minden elismerésem és dicséretem a nem közéjük sorolandó tanítványoknak és szüleiknek – a könnyebb, egyszerűbb és kényelmesebb oldalát látták meg ennek az időszaknak. Az oktató-nevelő munka legfontosabb klasszikus feltétele a személyes jelenlét és ráhatás. Most éppen ennek lehetőségét veszítettük el.

Kezdetben komoly problémát a technikai eszközök és azok ismeretének hiánya jelentett, majd előtérbe került az idegrendszer kimerülése és a lélek elfáradása. Nehéz időszak volt. Jó, hogy vége, pedig mindnyájan többek lettünk e kényszerhelyzet alatt. Nincsenek elveszített időszakok az emberi életben. Most más kompetencia-területek fejlődtek nagyobb mértékben. S jobban, alaposabban megismerhettük egymást. Szerencsére a legtöbb kapcsolatban megmaradt a leglényegesebb tőke, a bizalom.

Most pihenjünk, töltekezzünk! Szeptembertől újra katedrára állunk, tanítványaink elfoglalják helyüket az iskolapadban, s reméljük, a szülőkkel csak a gyermekek apró-cseprő ügyeit, vagy kibontakozási, továbbtanulási lehetőségeiket, elképzeléseiket kell nap mint nap megbeszélnünk!

Gyerekeim! Véget ért a tanév. Mindenki vonja meg a maga mérlegét! Sokkal jobb eredmények születtek, mint a tanterem falai között. Ennek okát nem kell magyaráznom, tudjátok ti is. Szeptemberben visszatérünk még a tavaszi tananyagokra, hisz elmélyítésük nélkül nem tudunk továbbhaladni. Egy épület falazásánál nem lehet néhány gyengébb sor tégla, mert akkor az egész épület biztonsága kerül veszélybe. Most pihenjetek, de ne feledkezzetek meg róla, hogy ti már tudtok segíteni szüleiteknek, nagyszüleiteknek. Ugye emlékeztek, hogy nemrég még ők segítettek benneteket?

Kedves Szülők! Köszönjük a partnerséget! Nehéz volt – főként a végén –, de megcsináltuk. Együtt. Reméljük, nem jön hasonló kényszerhelyzet! Köszönjük a bizalmat, mellyel megszólítottak bennünket, és köszönjük a köszönő és köszöntő szavakat! Kellettek a mindennapi küzdelmek tengerében.

A tanév véget ért. Most a jóra, a biztatóra, az emberség példáira koncentráljunk. Ősszel majd mi is mérleget vonunk, hogy még többet, még jobbat, még hatékonyabban tudjuk segíteni gyermekeink fejlődését.

 

Ugye senki sem felejtette el az egy hónapja írt idézetemet:

A tanító nem varázsló, hanem kertész. Gondozni és ápolni tud, és fog is benneteket. Növekedni azonban magatoknak kell!        (Erich Kästner)

 

Bakonyszentlászló, 2020. június 15.                                     Fodor Miklós igazgató

 

 

TRIANON

Száz év óta ez a szó minden magyar szívében egyet jelent a pusztítással, a megaláztatással, egy, a háborúban vereséget szenvedő ország szétdarabolásával, a világtörténelem egyik legszégyenletesebb feltételekkel aláíratott békekötésével, melyre még az egyik győztes tábornok is azt mondta: Ez nem béke, ez fegyverszünet húsz évre.

Igaza lett, de a Versailles-ban megalázott államok újabb háborút vesztettek, mely után sosem látott pusztítás maradt. A megalázó békefeltételek véglegessé váltak.

Száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én voltak kénytelenek aláírni Magyarország képviselői a hazánk sorsát örökre meghatározó békedokumentumot, melyet a mai napig nem oldott békévé az emlékezet. 2010 óta e nap a nemzeti összetartozás napja, minden magyaré határainkon belül és kívül. A szomszédos országokban ünnepnapként élik meg gyásznapunkat.

Vajon mikor jön el a valódi, a megbékéltető, az igazságos, az emberi, a testvéri béke?

Trianon
Trianon
Trianon.pdf
270.1 KiB
46 alkalommal letöltve
Részletek...
Trianon 2020
Trianon 2020
Trianon-2020.pptx
1.7 MiB
43 alkalommal letöltve
Részletek...
A véres 20. század
A véres 20. század
A-veres-20.-szazad.pptx
8.8 MiB
43 alkalommal letöltve
Részletek...

Szülői és tanulói KRÉTA belépés

Kedves Szülők!

Gyakran ismételt kérdésként jelent meg: Miért nem mindegy, hogy a szülői vagy a tanulói belépéssel jelentkezünk be a KRÉTA-ba?

A két fióknak egészen más a rendeltetése. A szülőé a nyomon követés és az ellenőrzés, a tanulóé a haladás követése, a segédanyagok megtekintése, letöltése, az elvégzett feladatok visszaigazolása. Ez utóbbi csak a tanulói felületen hajtható végre.

Tehát nem az általunk elismert és méltányolt szülői terhekhez szeretnénk továbbiakat tenni, hanem az egyértelmű követhetőség érdekében kérjük, hogy a gyerekek feladatait a tanulói szerepkörben, a szülői megtekintéseket a szülői szerepkörben legyenek szívesek elvégezni. A tanórákhoz kapcsolódhatnak üzenetek, melyek szintén csak a tanulóknál jelennek meg.

A KRÉTA és az iskola honlapja http://szentlaszloisk.hu/ számít hivatalos forrásnak. A többi csatorna csak segítség, kiegészítő lehetőség.

Megköszönöm erőfeszítéseiket, helytállásukat, kérem, továbbra is segítsék munkánkat!

 

Bakonyszentlászló, 2020. május 14.                                     Fodor Miklós igazgató

Májusi levél

Tisztelt Szülők, kedves Gyerekek!

Már két hónapja küzd az ország a koronavírussal, s mi — tanulók, pedagógusok, szülők — küzdünk a digitális oktatással. Kezdetben az informatikai feltételek okoztak sok-sok problémát, most úgy érzem, előtérbe lépett a kiégés, a lélek elfáradása. Pedig még hosszú egy hónap áll előttünk. Nem tudom, lesz-e lehetőség személyesen megbeszélnünk, értékelnünk erőfeszítéseink eredményeit, számot adni az elvégzett munkáról. Akár így, akár úgy – mi felnőttek nagyon jól tudjuk – mindig eljön a számvetés időszaka.

Ez a két hónap sok mindenre megtanított bennünket. Bár a népi bölcsesség azt állítja, hogy lakva ismerni meg az embert, mi most naponta gazdagodtunk egymás megismerésével a távolságtartás során is.

Tisztelt Szülők!

Köszönjük a közösen végzett munkát, a rengeteg áldozatot, az aggódást és a féltést! Tudjuk, amit közösen elvégeztünk, az gyermekeink tudását, értékét növeli. Ők még kereshetik a könnyebb utat, próbálhatnak utazni a gyermeki naivság szellőjén, de mi ezt már nem tehetjük meg. Tudjuk, minden szülő erején felül teljesített. (Gyakran gyermeke helyett is J!) Kérésünk, folytassuk a közös munkát, próbáljuk meg befejezni ezt a tanévet úgy, hogy minél nagyobb esélye legyen a későbbi folytatásnak, diákjaink testi-szellemi-érzelmi fejlesztésének!

Kedves Gyerekek!

Két hónap alatt nagyon sok információt tudtunk meg rólatok, amire e rendkívüli helyzet nélkül talán soha nem figyeltünk volna fel. Általános emberi tulajdonság, hogy hamarabb figyelünk fel a rossz hírekre, a negatív tettekre. A szabálytalankodók mindig nagyobb figyelmet kapnak. Most hadd dicsérjem meg azokat – és szerencsére ők vannak többségben –, akik napi rendszerességgel együtt dolgoztak velünk, akik keresték a kapcsolattartás lehetőségét, akik e kihívást elfogadva becsületesen dolgoztak. Köszönet nekik, amiért tartották bennünk a hitet, hogy erőfeszítéseink nem hiábavalóak. Nem is tudják, mekkora kincsre leltek azáltal, hogy közben megtanulták az önálló, irányított ismeretszerzés tudományát is. Hiszem, hogy velük a későbbiekben – miközben majd a most „láthatatlanabb” diákok felzárkóztatásával is foglalkoznunk kell – egy új minőséget érhetünk el.

Egy hónap van hátra a hivatalos tanévből. Május végéig biztosan nem nyit ki az iskola. Hogy utána mi lesz, rejtély. Az viszont bizonyos, hogy lesz tanévzárás, lesznek év végi osztályzatok, értékelések, melyek örök időkre bekerülnek a bizonyítványokba. Éppen olyan bizonyítványlap lesz az idei is, mint bármelyik. Az évek múlásával már csak halvány emlék lesz, hogy volt egy nehéz, szokatlan, rendhagyó tanév, melynek eredményei meghúzódnak a további sorsotokat meghatározó lépcsőfokok között. Igyekezzetek, nehogy már messziről látszódjon, hogy más minőségű ez a fok! Keressetek bennünket, kérdezzetek, szorgoskodjatok!

Kívánok – nem csak az egy hónapra – kitartó hitet, kellő szorgalmat, jó egészséget és sok-sok szeretetet.

Kedvenc Erich Kästner idézetemmel kívánok erőt a folyatáshoz:

A tanító nem varázsló, hanem kertész. Gondozni és ápolni tud, és fog is benneteket. Növekedni azonban magatoknak kell!

Bakonyszentlászló, 2020. május 10.                                                 Fodor Miklós igazgató

Jó kilátásunk van

A nehéz időszakokban nagy szükség van a derűre, a fényre, a humorra. Most az a szerencsés helyzet állt elő, hogy szójátékkel élhetünk.
Fenntartónk, a Győri Tankerületi Központ, ablakcserét hajtott végre az alsósok folyosóján. A 60 éves ablakok helyére modern nyílászárók kerültek. Több lett a fény, derűsebb a folyosó, jobb a kilátás. Már csak a gyerekek hiányoznak. De ők nagyon!