Rendhagyó módon búcsúzhatott idén az iskolától a nyolcadik évfolyam. Sokáig vártunk bizonytalanul a hírre, lehet-e ballagásunk. Néhány hónapja még nem gondoltuk, hogy ilyen fontossá válik, hogy elbúcsúzhassunk az iskolától. Három hónapot töltöttünk otthon, de néhány hét után már szívesen visszajöttünk volna az iskolába. Nehéz ma így búcsúzni, hogy az utolsó hónapokat nem tölthettük együtt. Az otthon töltött hónapok során sok emléket idéztünk fel, melyeket mindig őrzünk majd. Búcsúzunk Tanárainktól, akik nap, mint nap újra bíztak benne, hogy okosabbak, szorgalmasabbak és megfontoltabbak leszünk, mint tegnap voltunk. Segítettek bennünket. Jelen voltak minden hibánknál, tévedésünknél; de örömeinkben, sikereinkben is osztoztak velünk. Köszönjük munkájukat!