Tisztelt Szülők, kedves Gyerekek!
Már két hónapja küzd az ország a koronavírussal, s mi — tanulók, pedagógusok, szülők — küzdünk a digitális oktatással. Kezdetben az informatikai feltételek okoztak sok-sok problémát, most úgy érzem, előtérbe lépett a kiégés, a lélek elfáradása. Pedig még hosszú egy hónap áll előttünk. Nem tudom, lesz-e lehetőség személyesen megbeszélnünk, értékelnünk erőfeszítéseink eredményeit, számot adni az elvégzett munkáról. Akár így, akár úgy – mi felnőttek nagyon jól tudjuk – mindig eljön a számvetés időszaka.
Ez a két hónap sok mindenre megtanított bennünket. Bár a népi bölcsesség azt állítja, hogy lakva ismerni meg az embert, mi most naponta gazdagodtunk egymás megismerésével a távolságtartás során is.
Tisztelt Szülők!
Köszönjük a közösen végzett munkát, a rengeteg áldozatot, az aggódást és a féltést! Tudjuk, amit közösen elvégeztünk, az gyermekeink tudását, értékét növeli. Ők még kereshetik a könnyebb utat, próbálhatnak utazni a gyermeki naivság szellőjén, de mi ezt már nem tehetjük meg. Tudjuk, minden szülő erején felül teljesített. (Gyakran gyermeke helyett is J!) Kérésünk, folytassuk a közös munkát, próbáljuk meg befejezni ezt a tanévet úgy, hogy minél nagyobb esélye legyen a későbbi folytatásnak, diákjaink testi-szellemi-érzelmi fejlesztésének!
Kedves Gyerekek!
Két hónap alatt nagyon sok információt tudtunk meg rólatok, amire e rendkívüli helyzet nélkül talán soha nem figyeltünk volna fel. Általános emberi tulajdonság, hogy hamarabb figyelünk fel a rossz hírekre, a negatív tettekre. A szabálytalankodók mindig nagyobb figyelmet kapnak. Most hadd dicsérjem meg azokat – és szerencsére ők vannak többségben –, akik napi rendszerességgel együtt dolgoztak velünk, akik keresték a kapcsolattartás lehetőségét, akik e kihívást elfogadva becsületesen dolgoztak. Köszönet nekik, amiért tartották bennünk a hitet, hogy erőfeszítéseink nem hiábavalóak. Nem is tudják, mekkora kincsre leltek azáltal, hogy közben megtanulták az önálló, irányított ismeretszerzés tudományát is. Hiszem, hogy velük a későbbiekben – miközben majd a most „láthatatlanabb” diákok felzárkóztatásával is foglalkoznunk kell – egy új minőséget érhetünk el.
Egy hónap van hátra a hivatalos tanévből. Május végéig biztosan nem nyit ki az iskola. Hogy utána mi lesz, rejtély. Az viszont bizonyos, hogy lesz tanévzárás, lesznek év végi osztályzatok, értékelések, melyek örök időkre bekerülnek a bizonyítványokba. Éppen olyan bizonyítványlap lesz az idei is, mint bármelyik. Az évek múlásával már csak halvány emlék lesz, hogy volt egy nehéz, szokatlan, rendhagyó tanév, melynek eredményei meghúzódnak a további sorsotokat meghatározó lépcsőfokok között. Igyekezzetek, nehogy már messziről látszódjon, hogy más minőségű ez a fok! Keressetek bennünket, kérdezzetek, szorgoskodjatok!
Kívánok – nem csak az egy hónapra – kitartó hitet, kellő szorgalmat, jó egészséget és sok-sok szeretetet.
Kedvenc Erich Kästner idézetemmel kívánok erőt a folyatáshoz:
A tanító nem varázsló, hanem kertész. Gondozni és ápolni tud, és fog is benneteket. Növekedni azonban magatoknak kell!
Bakonyszentlászló, 2020. május 10. Fodor Miklós igazgató
