Levelek egy üres iskolából 2.

Kedves Tanítványaink!

Túl vagyunk egy nehéz kezdeten. Átálltunk egy olyan tanulást segítő módra, melyre sem ti, sem pedagógusaitok nem voltak felkészülve. A világ dolgait csak kis mértékben tudjuk személyesen befolyásolni. Most annyit tudunk hozzátenni szüleitekkel és veletek közösen, hogy nem hagyjuk abba a tanítást-tanulást.

Emlékeztek? Gyakran emlegettem a történelmi példát, amikor Kr.e. 480-ban Xerxész roppant perzsa serege feldúlta Athént. A lakosság egy közeli szigetre menekült. S mi volt az első dolguk a szigetre érkezéskor? Megszervezték az ifjak tanítását!

Most láthatatlan ellenséggel harcolnak a felnőttek, de a ti fejlesztésetekről, tanulásotokról, jövőtökről nem mondanak le. Mert előbb-utóbb elvonul ez az alattomos ellenség, s rátok újabb és újabb feladatok várnak.

Remélem, sikerült kialakítanotok „egyéni tanrendet”, melybe belefér a tanulás, a mozgás, a játék, és belefér a szüleiteknek nyújtott segítés is. Ne feledjétek, nekik sokkal nehezebb. Nagyon sok gond és aggódás szakadt a nyakukba hirtelen.

Kérlek benneteket, tartsátok a kapcsolatot tanítóitokkal, tanáraitokkal, egymással! Az ember egyik megkülönböztető tulajdonsága, hogy képes és tud másokkal együttműködni, dolgozni, szórakozni. Ez utóbbira – sajnos – egy ideig még várnunk kell.

Vigyázzatok magatokra! Meg a szüleitekre! Meg az egész világra!

Bízom benne, hogy mielőbb személyesen beszélhetjük meg ennek a megvédett világnak a dolgait!

 

Bakonyszentlászló, 2020. március 22.

Fodor Miklós

igazgató bácsi