Levelek egy üres iskolából 1.

Tisztelt Szülők!

Egy hét elmúlt. Micsoda hét! Aggódással, útkereséssel és reménykedéssel teli hét.

Kollégáim nevében is köszönetet mondok felelős, áldozatos együttműködésükért.

Vannak élethelyzetek, melyekre nem lehet felkészülni. A baj viszont mindenkiből a valós énjét hozza ki. Köszönöm, hogy Önök nem estek az önzés és a kétségbeesés csapdájába!

Az Élet él és élni akar” – írta száz évvel ezelőtt Ady. Szolgáljuk mi is ezt a gondolatot!

Szinte minden szülővel és tanítvánnyal sikerült élő együttműködést kialakítanunk. Gyakran az Önök segítségével. Örömmel értesültem, hogy a szülők is keresik, segítik egymást. Most nem a sértődések és az elzárkózás ideje van. Kollégáimmal továbbra is tartjuk a kapcsolatot a gyermekekkel s a szülőkkel. Ami a lényeges: a „folyamatos tanulás rutinját” (idézet egy kollégámtól) kell fenntartani, a test, a lélek és a szellem folyamatos terhelését, hogy visszatérve majd a „szürke hétköznapok világába”, tudjuk folytatni, amit megkezdtünk.

Remélem, minden „bentlakó kisdiák” számára sikerült rugalmas napirendet kialakítani, s megadatott Önöknek az együtt tanulás boldogsága is.

További közös munkánkhoz kérem támogató együttműködésüket, s kívánok hozzá jó egészséget, sok-sok türelmet és rengeteg viszonzott szeretetet!

 

Bakonyszentlászló, 2020. március 22.

Fodor Miklós

igazgató